schumann: az éden és a péri
Sass Sylvia zeneajánló gondolatai
Ma is emlékszem, milyen megilletődött szívvel léptem be először a Zeneakadémia nagytermébe, amikor még főiskolásként Vásárhelyi tanár úr rám bízta, hogy énekeljem el Schumann: Az Éden és a Péri című oratóriumának egyik szólamát.
Tizenkilenc évesen vettek fel a Zeneakadémia ének tanszakára, s az egyik tantárgy a kötelező kóruslátogatás volt. Ott ismerkedtem meg ezzel a különleges művel, amelyről a zeneszerző Schumann is így nyilatkozott:
“Múlt pénteken befejeztem az “Éden és a Péri”-t, legnagyobb és remélem, legjobb művemet. Hálatelt szívvel az Ég iránt, amely erőimet, míg dolgoztam, ily éberen tartotta… A Péri története szinte zenére született, alapgondolata oly költői és oly tiszta, hogy teljesen elragadott.“
Ez a mű egy különlegesség, nemcsak a zene varázsolja el a hallgatóságot, de maga a történet is különleges, mivel egy perzsa mitológiai alak Péri ihlette, az eredetileg Thomas Moore által írt szöveget. Egy angyalról szól, akit kizártak az Édenből. Ott sír a kapuban, bebocsájtásra várva, azonban azt mondják neki, csak akkor térhet vissza, ha megtalálja azt az értéket a Földön, ami ismét méltóvá teszi arra, hogy belépjen az Éden kapuján.
Keleti mesevilág tárul elénk, ahogy országok felett repülve a kis szárnyas lény figyeli az embereket, kutatva a méltó ajándékot. Először egy hősi halált halt katona utolsó csepp vérét viszi a kapuhoz, arra gondolva, hogy talán a „hősiesség” a legnagyobb érték, azonban nem kap bebocsájtást. Aztán tovább figyelve az emberek világát meghatódva veszi észre egy szerelmes lány önfeláldozását, aki kedvesével együtt hal meg. Talán az önfeláldozó lány utolsó lehelete méltó lesz arra, hogy bebocsájtást nyerjen? Azonban most sem nyílik meg az Éden kapuja. Majd észrevesz egy bűnös embert, aki tele önváddal, bűnbocsánatért esdekelve zokogásban tör ki, az ő könnycseppjét viszi áldozatul, s ekkor megnyílik az Éden kapuja.
A megbánás volt a kulcs…A mű egyik legfelemelőbb pillanata, ahogy az angyal elsiratja a meghalt szerelmeseket…
Schumann: Das Paradies und die Peri / Part Two – No. 17 “Schlaf nun und ruhe in Träumen voll Duft”
Barbara Bonney • Monteverdi Choir • Orchestre Révolutionnaire et Romantique • John Eliot Gardiner