négy evangélista
Templomunk barokk korból fennmaradt egyik ékessége a szószéket díszítő négy evangélista domborműve. Fontosnak tartottuk, hogy ezen domborműveket restauráltassuk és meg tudjuk mutatni a hívő közösségnek.
A restaurálás Pák András szobrász és restaurátor műhelyében készült. Jelenleg a domborművek a plébániatemplomunk oldalkápolnájában láthatók és tekinthetők meg.
Minden keresztény közösség számára különösen is fontos az Isten által kinyilatkoztatott üzenet, amelyet evangéliumnak, vagyis örömhírnek hívunk.
Egyetlen evangélium van – talán meglepő lehet a kijelentés. Ez az Egyetlen pedig nem más, mint Jézus Krisztus, az Üdvözítő.
Jézus életét, tanítását, tetteit szemlélve és megtapasztalva, akár személyesen meghívott tanúk, akár a gondosan mindennek utána járó igazságot kereső ember arra kapott meghívást, hogy írott formában az utókor számára is közvetítse és elérhetővé tegye Isten szeretetének az üzenetét. Többen meg is próbálkoztak mindennek eleget tenni. A Szentírás kánonjába, mércéjébe négy evangélium került: Máté, Márk, Lukács, János.
Mind a négy evangélium az Egyetlenről szól: Jézus Krisztusról, aki maga az evangélium, az örömhír.
Ahhoz, hogy mélyebben megismerjük az Újszövetségi szentírás ezen forrásait, képzeletben szemléljük Jézus keresztjét. Ha a keresztet önmagában szemlélnék, akkor abba a csapdába esünk, hogy csak a fájdalmat, a szenvedést, a halált látjuk meg benne. Ha Jézus keresztjének üzenetét, tanítását keresem, akkor János evangélium 3. fejezetének 16. versét hívjuk segítségül: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)
Jézust a kereszten, mint Isten szeretetének a megcselekvőjét szemléljük. A kereszt függőleges és vízszintes metszéspontja tehát az a szív, amely képes életét odaadni barátaiért. (vö.: Jn 15,13)
Ennek a szeretetnek az örömhírét a négy evangélista különböző szempontokból írta meg úgy, hogy a középpontban mindig Jézus maradt.
A kereszt függőleges és vízszintes száraira elhelyezzük a négy evangéliumot, hogy tudjuk megérteni és felismerni azon összefüggéseket, melyek ugyan különböző megfontolásból, de mégis az Egyetlenre mutatnak rá.
szent márk evangéliuma
Márk evangéliuma a legősibb és egyben a 16 fejezetével a legrövidebb. Már az első mondatában be is mutatja és meg is nevezi művét: evangélium! Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. (Mk 1,1)
Márk minden kétséget kizáróan egyértelművé teszi olvasói előtt, hogy az ő műve evangélium, azaz örömhír, melynek tárgya, pontosabban alanya az a Jézus, aki Krisztus (görögül a krisztosz jelentése felkent), Felkent és ha még valaki bizonytalan lenne Jézus személyét illetően, hozzá teszi: Isten Fia.
Így valóban Márk evangéliuma Jézusról szól, aki az örömhír.
Márk evangéliumát a kereszt függőleges oszlopának az alsó szárára helyeztük. Tettük ezt azért, mert ő azt a Krisztus arcot szemléli és akarja láttatni, aki emberré lett, aki oly közel jött az emberhez, hogy egészen magára vette az ember összes fájdalmát, szenvedését, magányát, megkötözöttségét. Márk Krisztusa együttérzően a földre zuhant embert keresi, hogy ezen mélységből megmentse és felemelje, és mindezt „rögtön”.
Még egy érdekesség. Az evangélium kifejezéssel indította művét Márk, mintegy meghatározva művének műfaját. És ugyanezen kifejezéssel is zárja le művét, amikor Jézus elbúcsúzik tanítványaitól: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. (Mk 16,15)
Az evangélium, mint örömhír keretének ölelésébe helyezi bele Márk azt a Jézust, aki azért jött, hogy a mélyből fölemelje az elesett embert.
A képen Szent Márk evangélista fa domborműve látható, a rá jellemző szimbólummal (attribútummal), az oroszlánnal.
szent máté evangéliuma
Máté evangéliuma a múltba tekint, így írásművét a kereszt vízszintes szárára helyeztük. Múltba tekintésének oka, a megszólítottak csoportja. Máté, Isten Ószövetségi népének írja elsősorban evangéliumát. Ezért hivatkozik folyamatosan 28 fejezeten át az Írásokra, a Prófétákra, a Törvényre, vagyis az Ószövetségi írásokra.
Máté evangélista is egy keretbe helyezi mindazt, amit Jézus tett és kinyilatkoztatott számunkra. Jézus születésének leírásakor (Máté 1,23) Izajás prófétát idézi: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. (Izajás 7,14)
Majd az evangélium utolsó mondataként a feltámadt Krisztus így küldi tanítványait: Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Máté 28,19-20)
A veletek vagyok, mint isteni ígéret hangzik el az evangélium első és utolsó soraiban, mintegy hitet alapozva, ahhoz a reményhez, mely a krisztusi úton való biztos megérkezésünkről szól az üdvösséghez.
Caravaggio a híres festő egyik legismertebb alkotásai közé tartozik a Máté trilógia (Szent Máté elhívása, Szent Máté és az angyal, Szent Máté mártíromsága.) A festmények Rómában a San Luigi dei Francesi templomban tekinthetők meg.
A képen Szent Máté evangélista fa domborműve látható, a rá jellemző szimbólummal (attribútummal), az angyallal.
szent lukács evangélista
Lukács írásművének kezdetén határozott szándékát közli minden olvasóval, mégpedig azt, hogy gondosan és szorgalmasan utánajár mindazon eseményeknek, amelyek Jézus korában megtörténtek. Orvos lévén, hivatásából adódóan is szükséges volt betegeit is pontosan kikérdezni, hogy helyes diagnózist tudjon felállítani. Ezen képességét használja fel, amikor lépésről lépésre felkeresi Jézus kortársait, az apostolokat és mindazokat, akik hallgathatták Jézus tanításait, láthatták csodáit vagy éppen saját személyes életükben megtapasztalhatták Isten lehajló emberszeretetét Jézusban.
A négy evangélium közül az egyik legrészletesebb írásmű, ami nem azt jelenti, hogy a többi evangélium hiányos lenne. Sajátossága, hogy egyedüliként beszámol a gyermekségtörténetekről. Elsőként Keresztelő János, majd Jézus születésének hírüladásáról és ugyanígy párhuzamosan Keresztelő János és Jézus születéséről.
Érdekessége az evangéliumnak, hogy Jézus folyamatosan úton van. Ezen úton megszólítja, és meghívja az elveszett embert az ő követésére. Ezen úton Jézus tanít, csodáival megerősíti a benne bízókat és ezen úton megformázza a tanítványt és azt a közösséget, amelyet Egyháznak hívunk.
Talán az egyik legismertebb elbeszélés a Tékozló fiúról szóló jézusi példabeszéd, amit megelőz az elveszett bárány és az elveszett drachma története. Mindhárom példázat az ember elveszettségéről szól és arról az örömről, amely a megkeresés és megtalálás és a hazatalálás öröme.
Lukács evangéliumát a kereszt vízszintes jobb szárára helyezzük el, hiszen az evangélista a jövőbe tekint. Nem elégedett meg azzal, hogy részletesen leírja mindazon eseményeket, melyeket Jézusról tudhatunk. Követte az Egyház születését és annak útját, miként jut el a Szentlélek vezetésével a föld végső határáig. Mindezeket pedig az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk.
A képen Szent Lukács evangélista fa domborműve látható, a rá jellemző szimbólummal (attribútummal), a szárnyas bikával.
szent jános evangélista
A szeretett tanítvány, a legfiatalabb tanítvány, aki az apostolok közül egyedüliként természetes halállal halt meg. A többiek vérük ontásával tettek tanúságot Mesterükről, Jézus Krisztusról.
Rendkívüli írásmű, amelyet a kereszt függőleges, égbe mutató szárára helyezünk el. Valóban égbe tekint és a mi tekintetünket is emeli az ég felé, mert láttatni akarja Jézus isteni dicsőségét, amely végighúzódik az evangéliumi történeten.
Szent János a magasból szemléli azt a Jézust, akit az Atya küldött a világunkba, hogy tanítsa és kinyilatkoztassa, valamint meg is cselekedje azt a szeretetet, ahogy és amiként az Isten szeret.
Ezért a magasba szárnyal, mint a sas, hogy onnét az isteni dicsőségből találjon rá arra a Jézus arcra, amely hordozza az Atya dicsőségét.
Rendkívüli az evangélium elején alhangzó prológus vagy előszó is: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, s ez az volt az emberek világossága… (János 1,1kk)
Ezen prológus magába sűríti az egész írásművet, amelyet majd fejezetről fejezetre kibont az evangélista.
Jézus első csodáját János evangéliuma beszéli el, a kánai menyegzőt, mintegy szimbolikusan jelezve a leírásban azt a hiátust, amit az ember hordoz az isteni akarattal való szembe helyezkedés, vagyis a bűnbeesés által.
Nem, hogy csak elfogyott a bor a menyegzőn, de még a vizes edények is üresek voltak. Ezen csodában Jézus nagyon finoman jelzi, hogy ilyen nagy hiányban létezik az ember, de ő azért jött, hogy önmagával betöltsön minden emberi hiátust. A korsókat nem egyszerűen rendeltetésüknek megfelelően vízzel töltik fel, hanem az isteni dicsőségével nemesebbé változtatja – noha még nem jött el az ő órája.
Jézus dicsőségének órája a Passió lesz, szenvedése és kereszthalála, amelyben kinyilatkoztatja és megcselekszi, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta oda érte, hogy aki hisz benne, annak örök élete legyen.
A képen Szent János evangélista fa domborműve látható, a rá jellemző szimbólummal (attribútummal), a sassal.