solti györgy emléke
liszt: les préludes
Sass Sylvia operaénekes írása
Gyerekkoromban volt egy füzetem, ahova azt írogattam, melyek azok a zeneművek, amelyek megragadták a fantáziámat. Az elsők között volt ez a Liszt mű, ami fergeteges lendületével teljesen elbűvölt.
A zeneszerző Liszt Ferenc, aki 1856-ban így írt erről a szimfonikus költeményről:
„Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarja azonban meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat, villámával lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét.”
Ezen a felvételen Liszt: Les Préludes című művét Solti György dirigálja, aki Budapesten született 1912-ben.
- Hogyan találkoztam a Londonban élő világhírű karmesterrel? A történet olyan, mintha egy mesekönyvből lépett volna elő.
Éppen a Decca lemez stúdiójában, Londonban vettem fel első árialemezem, amikor a stúdió falán megláttam Sir Georg Solti fényképét, aki már rengeteg díjnyertes felvételt készített ebben a stúdióban. Felsóhajtottam a fotó láttán, hogy egy nap mennyire szeretném felvenni vele Bartók: A kékszakállú herceg vára című művét. Álmomban sem gondoltam, hogy a felvételvezető elkotyogja a Maestro-nak nagy álmomat.
Másnap besétált a stúdióba Solti György, aki magyarul megkérdezte tőlem, „maga az a kislány, aki fel szeretné venni velem a Kékszakállút?”
Hát így kezdődött… először egy Mozart operát, a Don Giovannit rögzítettük, s aztán elkészült a Bartók operája is. A mai napig hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem Solti Györgyöt és együtt énekelhettem vele.
Akkora lendülettel, lobogó tűzzel vezényelt, s akkurátus pontossággal, híven követte Bartók utasításait, amely örök példa maradt számomra. Fáradhatatlan lelkesedéssel adta át zenei elképzeléseit és szívügyének tekintette, hogy az egész világ megismerje az általa nagyra tartott magyar szerzőket – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. Élete utolsó lemezét is a magyar komponisták műveinek szentelte.
Váratlanul érte a halál, 1997. szeptember 5-én szívinfarktusban hunyt el a franciaországi Antibes-ben. Szinte el sem tudtam hinni, amikor értesültem halálhíréről. Az egyik legnagyobb muzsikust veszítettük el!
Solti György kérésére hamvait a budapesti Farkasréti temetőben, Bartók Béla sírja mellett helyezték örök nyugalomra. Síremlékén ez olvasható: „Hazatért”.
Liszt: Les Préludes
Karmester: Sir Georg Solti
Zenekar: Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks
A felvétel 1980-ban, Münchenben készült