

Gondolatok az 54. zsoltárról
Évközi 25. vasárnap, B év
54. zsoltár
- A karvezetőnek, húros hangszerre – Dávidtól,
- amikor Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak:
»Íme, Dávid nálunk rejtőzködik.« - Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem!
- Isten, hallgasd meg imádságomat, fogadd füledbe szám szavait.
- Mert idegenek keltek föl ellenem, erőszakosak törnek életemre, akik nem tekintenek Istenre.
- Íme, azonban, Isten segít engem, s az Úr oltalmazza lelkemet.
- Fordítsd a rosszat ellenségeimre, igazságodban pusztítsd el őket!
- Készségesen áldozom majd neked, és hálát adok, Uram, jóságos nevednek;
- Mert minden nyomorúságból kiragadott engem, és szemem lenézheti ellenségeimet.
Történelmi háttér:
Bírák kora és annak következményei
Hosszú időszak után próféta születik: Sámuel
Hanna imája Silóban
Sámuel születés és felajánlása az Úrnak
Sámuel meghívása
Sámuel és az Úr elvetése…
Királyság megalapítása (annak hátrányai ellenére)
Saul fölkenése királlyá
- mesés elbeszélés (Rámában)
- Sault sorsolással királlyá választják (Micpában)
- Saul bizonyítja képességét a királyságra (Gibeában), az ammoniták legyőzésekor
Saul uralkodása, győzelmei és visszaélései
Az Úr elveti Sault:
Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem és nem teljesítette parancsaimat…
Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bűne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. (1Sám 15.11kk
(Terafim – kánaánitáktól átvett szó: bálványok álarca, gúnyneve)
Dávid fölkenése királlyá
Az Úr így szólt Sámuelhez (a prófétához), meddig akarsz még Saul miatt bánkódni amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert fiai közül szemeltem ki királyt…
Sámuel megkérdezte Izájt: mind itt vannak a fiaid? A legkisebb nincs itt – felelte -, a nyájat őrzi. Küldj el valakit, keresse meg…
Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: Rajta, kend föl, mert ő az! Erre fogta az olajosszarut és fölkente…
Attól a naptól fogva eltöltötte Dávidot az Úr lelke…
Dávid Saul szolgálatába lép… konfliktus helyzet… féltékenység…
Dávid folyamatos menekülése Saul haragja elől.
Az üldözött és megvádolt ember fohásza, könyörgése és imádsága ezen 54. zsoltár. Dávid kiszolgáltatottságát, panaszát helyezi Isten elé.
Megszólítja az Urat és elhangzik a panasz, a fájdalom, a szorongattatás, az igazságtalanság. Majd ezek után éppen a megszólítás okán elhangzik a bizalom és a kérés a legfőbb jó felé, Isten felé.
De nem marad el a fogadalom, valamint az Istent dicsőítő hálaadás sem.
A zsoltár szavaiban, mondataiban az emberi létezés tapasztalatainak a rétegei húzódnak meg. Dávid Saul elől menekül (lásd történelmi háttér) Zíf pusztaságába, ahol menedéket talál, idegen földön. Zíf pusztaságát ekkor a zifiták lakják. Így jellemezték abban a korban a zifitákat: szívesen húzódnak meg a hatalom árnyékában, készséges hízelkedők, besúgók, a bajban levőket eltapossák, a gyámoltalanokat kisemmizik.
Mindennek fényében, nem csodálkozhatunk azon, hogy a zifiták kiszolgáltatták Dávidot Saulnak – Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak:
Íme, Dávid nálunk rejtőzködik.
Mindezt tették bizonnyal a jó haszon reményében…
Ebben a szorongattatott helyzetben hangzik el Dávid könyörgése Isten felé:
Segíts meg, Isten (Jahve – Aki Van) neved által, légy hatalmas szószólója ügyemnek! Hallgassd meg imámat, Istenem, figyelj szám szavára!
A zsoltárban, de sokkal inkább a szorongattatott helyzetbe került embernek a panasza tárul fel: hogy van erőszak, hogy van ellenségeskedés, hogy van rosszindulat, hogy van gonoszság, hogy van irigység és mindezen sok rossz a bűntől megsebzett embertől származik.
Itt, ebben a kiszolgáltatott emberi létezés pontján kapunk tanítást az 54. zsoltártól.
Életed minden pillanatát emeld fel Istenhez azzal a méltó és megrendítő köszönettel és a hálával és a dicsőítéssel, ahogy Dávid tette:
Magasztalom Uram Nevedet, mert jó.
Mert minden nyomorúságból megmentettél engem…