Édesapámhoz fűződik korai gyermekkorom egy emléke, amikor a régi papírok között kutakodva megtaláltam azt a kottát, amit még ő jegyzett le, megörökítve első szerzeményemet, egy kis keringőt. Mennyire szívén viselte korai „szárnypróbálgatásaimat”, amint nagy buzgalommal felmásztam a zongoraszékre és lepötyögtem első szerzeményem öt évesen, a nagy mahagóni színű Bechstein zongorán.

Vajon mit érezhetett Mozart édesapja, amikor felfedezte fia rendkívüli tehetségét, amely már nagyon fiatalon megmutatkozott. Leopold papa, aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt, egy füzetbe gyűjtötte a kis Mozart első kompozícióit. Mozart csodagyerekként bemutatkozott Európa számos nagyvárosában (Bécs, Párizs, London), ahol játéka elkápráztatta a közönséget.

Mennyit jelent, amikor a szülők támogatják a korán megmutatkozó tehetséget, majd finoman egyengetik az utat, hogy kibontakozhasson a ritka adomány.

Szinte hihetetlen, hogy Mozart már tizenegy évesen egész estét betöltő operát komponált. A „Veni Sancte Spiritus” című művet pedig tizenkét évesen (1768) komponálta Bécsben, kórusra és zenekarra.

A mű a pünkösd ünnepéhez kapcsolódik az Ad invocandum Spiritum Sanctum (A Szentlélek segítségül hívása).

Mi is lehetne a legszebb illusztráció ehhez a műhöz? Rómában a Szent Péter bazilika főoltárán van a Szentlélek galambja című ólomüveg festmény, melyet Gian Lorenzo Bernini épített 1660-ban. Tündöklő sugaraival méltóan szimbolizálja a Szentlélek kiáradását.