a népdalok üzenete
SASS SYLVIA operaénekes zeneajánlója
Mennyire fontos, hogy milyen benyomások érnek bennünket fiatalon.
Egy-egy zenei élmény emléke, vagy egy kirándulás során felfedezett román kori templom freskódíszei, örökre meghatározzák, hogy később mik alkotják lelkem kincseit.
Legkedvesebb emlékeim közé tartozik, amikor nyaranta elzarándokoltunk felfedezni a román kori kicsiny templomokat, így apránként bebarangoltuk az egész országot, hogy lefényképezzük a fennmaradt falfestményeket. Az egyik ilyen „gyöngyszem” a Vas megyében található Szentháromság-temploma, az erdő szélén megbúvó Velemér községben.
A falakon dúsan díszített freskók, melyeket 1377 körül Aquila János festett. A töredékekben megmaradt sejtelmes színű freskók és a beszűrődő fény szinte átrepít egy másik dimenzióba… elképzeltem, hogy annak idején itt is megszólaltak a gregorián énekek, amelyekhez később a magyar nép szöveget írt, így új értelmet adva ezeknek az eredetileg latin nyelvű liturgikus énekeknek.
A Szentháromság-templom falképeit Aquila János festette,
aki a szentély északi falán megörökítette saját önarcképét is.
Az egyik legkedvesebb népdalom, a Szivárvány havasán is egy gregorián éneket idéz, dúsan díszített dallamával és az elvágyódást kifejező mélabús soraival, a bujdosó ember sorsát jelképezi.
Ezt a népdalt Kodály Zoltán Erdélyben, Gyergyóalfaluban jegyezte le 1910-ben, a feljegyzés a zeneszerző kézírásával megmaradt.
Ki kell onnan venni, más helyre kell tenni,
Ki kell onnan venni, új helyre kell tenni”
A Szivárvány havasán kezdetű dal a magyar népzene egyik legősibb, úgynevezett „régi stílusú”rétegébe tartozik. Keletkezése évszázadokra, egyes kutatások szerint középkori vagy akár még korábbi, ősi gyökerekre tehető, amely szorosan kapcsolódik keleti, belső-ázsiai zenei kapcsolatainkhoz. Kodály Zoltán kifejezetten párhuzamokat talált a dallam keleti vonatkozásaival.
Sass Sylvia Hungaroton 1986
A népdalok, sokszor más formában is tovább élnek, amikor egy-egy zeneszerző feldolgozza őket. Ilyen volt Kodály Zoltán, aki számos saját gyűjtésű népdalnak adott új zenei formát.
Az egyik leghíresebb, „A csitári hegyek alatt…” kezdetű népdal, melyet Kodály Zoltán gyűjtött 1914-ben a Nyitra vármegyei Alsócsitáron.
Ez a népdalfeldolgozás Kodály Zoltán „A Magyar népzene énekhangra és zongorára” című 11 füzetből álló sorozatának része, egyike a legszebb népdalfeldolgozásnak, amely a Székelyfonó című daljátékban is szerepel.
Ezen a felvételen Kukely Júlia énekel, aki mély átéléssel, mégis nemes egyszerűséggel adja elő ezt a gyöngyszemet. Számos alkalommal megcsodáltam szép alakításait az Operaházban, ahol nagy bravúrral, Offenbach: Hoffmann meséi című operájának, mindegyik nőalakját egy estén énekelte, fantasztikus színészi teljesítménnyel.
Tragikusan korán, hatvannégy évesen meghalt.
A zongoránál a zseniális Kocsis Zoltán közreműködik, aki az egyik legmeghatározóbb alakja volt a magyar zenei életnek. Nemcsak mint kiváló zongoraművész, Bartók műveinek avatott tolmácsolója, de karmesterként és zeneszerzőként is maradandóak érdemei.
Ő is tragikusan korán, hatvannégy évesen elhunyt.
Ezzel a felvétellel szeretnék tisztelegni emlékük előtt.
Kodály Zoltán: A csitári hegyek alatt (1982)
Kukely Júlia szoprán
Kocsis Zoltán zongora